A korlátozott szülői újragondoskodás során a terapeuta szülői viselkedési mintáit tekinthetjük a terápiás folyamat alapjának. A lényege, hogy a terápia során a terapeuta egy megértő, gondoskodó szülői viselkedési mintát mutat. A terápia kezdetén a terapeuta tudja, hogy legalább egy 3 éves terápiás kapcsolatot kezd el. Fontos, hogy a páciens tudja, hogy probléma esetén a terapeuta munkaidőn túl is elérhető, de ez nem jelenti azt, hogy napi 24 órában biztosan beszélni tudnak. Probléma esetén hagyhat üzenetet, így a terapeuta vissza tudja hívni, amikor lehetősége van rá. Sok páciensnek elegendő, ha az üzenetrögzítőn hallja a terapeuta hangját. Akut krízishelyzet esetére az első üléseken fontos kialakítani egy „krízis tervet”, amit ilyenkor a páciens követni tud.
A korlátozott szülői újragondoskodás során a terapeuta segít feleleveníteni a páciens múltja során átélt elhanyagolt elemeket. Irányt mutat, ha a páciens nem képes adresszálni a problémát. Ha szükséges, határokat szab. Ezáltal fejlődik az autonómiája, megbízhatósága, új egészségesebb sémákat tudnak kialakítani.
A korlátozott szülői újragondoskodás a következő elemekből épül fel:
- Megfelelő gondoskodás
A borderline páciensek kezelése esetén szükséges, hogy a terapeuta az átlagnál jobban, involválódjon. Mivel ezek a betegek gyakran nagyon sokat várnak a terapeutájuktól, fontos, hogy a terapeuta a kezelés elején pontosan tudja, hogy mi az, amit meg tud tenni, mi az, amit nem, a pácienséért. A fokozott involválódás miatt mind a terapeuta saját, mind a páciens védelmében szükséges a határokat tisztán, egyszerűen megfogalmazva lefektetni.
- Útmutatás, tanácsadás:
A terapeuta – mint a szülő a gyermekének – tanácsokat ad, véleményeket formál meg. Jelzi, amikor úgy látja, hogy a páciens viselkedése romboló, segít megérteni, felismerni ezeket a sémamódokat. Elmagyarázza, hogy melyik sémamód miként vezet az aktuális káros viselkedéshez. Irányt mutat az egészségesebb működésmódok felé. Érdemes minden ülésen visszatérni az egyes káros viselkedésekre (pl. droghasználat, alkoholabúzus, étkezési zavar), mindaddig, amíg azok jelen vannak. Amennyiben a páciensnek kapcsolati problémái vannak, érdemes lehet a partner bevonása is, természetesen csak abban az esetben, ha egyik félnek sincs ellenvetése. Amennyiben a partner jó hatással van a páciensre, érdemes lehet pszichoedukációt tartani a borderline személyiségzavarról.
- Empatikus konfrontáció:
A terápiás kapcsolat nemcsak egy biztonságos „mennyország” a páciens számára, de egyben változásokat is hoz. Ha már kialakult egy stabil kapcsolat, meg lehet kezdeni a konfrontációt. A konfrontáció előtt fontos azt végiggondolni, hogy a páciens viselkedése során keletkező érzések a terapeuta saját sémáinak aktiválódása miatt történik-e. Ha nem, megkezdődhet az empatikus konfrontáció. A konfrontáció mindig barátságos, személyes, és nagyon egyértelmű. Melyre a fejezetben konkrét példa is olvasható.
- Szerepjátszás, szerepcsere
Ez a technika olyankor hatásos, amikor az empatikus konfrontáció valamiért nem működik. Ilyenkor a terapeuta megkéri a pácienst, hogy üljön be az ő székébe, cseréljenek szerepet, próbáljon a terapeuta fejével gondolkodni, mondja el, mi lehet nehéz a terapeutának az adott helyzetben. Általában a páciensek jól bele tudnak helyezkedni a szerepbe, és megszokták érteni, miért akadhatott el a terapeuta.
- Keretek meghatározása
A jó szülői újragondoskodás során elengedhetetlen a tiszta, egyértelmű szabályok lefektetése. Erre nem létezik pontos szabályrendszer, mert nagyban függ a terapeuta személyes határaitól is. Ezen szabályok lefektetéséhez időt kell szánni. Nem lehetnek túl merevek, illetve nem lehet túl sok szabályt sem alkotni. Azokban a dolgokban szükséges határt húzni, amelyek súlyosan hátráltathatják a terápiát.
A leggyakrabban ezek a következők:
- túl sok hiányzás, időpont módosítás.
- irreális elvárások a terapeutától
- impulzív vagy destruktív viselkedés (a terapeuta fenyegetése, fenyegetés azzal kapcsolatban, hogy rendelőben vagy magában kárt tesz)
- gyógyszer vagy egyéb szer abúzusa
A határok lefektetése védi mind a pácienst, mind a terapeutát. Amikor a terapeuta úgy érzi, hogy a szabályokat megszegte a páciens, azt fontos azonnal visszajelezni. Természetesen a visszajelzés mindig személyes hangvételű, nem tartalmaz büntetést. A páciens egy újszülötthöz hasonló szinten képes értelmezni, hogy mit szabad és mit nem. Ezért szükséges a helyzetet elmagyarázni, ezáltal lehetőséget adni arra, hogy a páciens módosítson a viselkedésén.
Keretek lefektetésének lépései:
- Ha a páciens ismételten keretet szeg, ismertesse a szabályt, használjon személyes motivációt.
- Ismételt keretszegés esetén ismételje meg a szabályt, mutasson egy keveset az érzéseiből, ismételje meg a személyes motivációt.
- Ismételt keretszegés esetén a fentiek mellett nevezzen meg következményt (még ne érvényesítse).
- Érvényesítse a következményt, ha a páciens keretet szeg.
- Ismételt keretszegés esetén a fentiek mellett, javasoljon komolyabb következményt.
- Ismételt keretszegés esetén érvényesítse a szigorúbb következményt.
- Ismételt keretszegés esetén javasoljon időszakos szünetet a terápiában, ha ismétlődne, hogy a páciens át gondolhassa.
- Ismételt keretszegés esetén vezessen be időszakos szünetet a terápiában, hogy a páciens átgondolhassa, hogy szeretné-e ezt a terápiát ilyen szabályokkal.
- Ismételt keretszegés esetén javasolja a terápia lezárását a következő keretszegés esetére.
- Szakítsa meg a kezelést, irányítsa tovább a pácienst.
Based on Young (personal communication) and Arntz (2004) .
Forrás:
Schema Therapy for Borderline Personality Disorder
Arnoud Arntz and Hannie van Genderen
Partly based on a Dutch first edition, translated into English by Jolijn Drost, Kyra Sendt, Stephanie Baumgarten-Kustner and Arnoud Arntz.
A John Wiley & Sons, Ltd., Publication
Photo: Gerd Altmann from Pixabay
