A gyermek-központú játékterápia (child centered play therapy CCPT) olyan átfogó, iskolai tanácsadó módszer, amelynek hatékonyságát több kutatás és a gyakorlat is bizonyítja. Az iskoláskorú gyerekeknek szükségük van arra, hogy az érzelmi, társadalmi, viselkedésbeli, ill. tudásbeli fejlődési igényüket kielégítsék. Egyre nő az igény arra, hogy ennek érdekében valamilyen hatékony megelőző és beavatkozó módszert alkalmazzunk. Az iskolai környezetben alkalmazott CCPT–nek a gyakorlatban és a kutatásokban is gazdag múltja van, számos igen fontos tanulsággal a tanácsadók számára is. Az iskolai tanácsadásban egy még inkább gyermek központú megközelítés ígéretes lehetősége látszik kifejlődni. Ez túlmutat a szokványos tanácsadó-diák kapcsolaton és az iskolai környezetben egyféle átfogóbb, megelőző és rendszerszintű beavatkozást foglal magába.

Az egész világon egyre nagyobb az igény a gyerekek mentális és érzelmi egészségének megteremtésére és megőrzésére. 2014-ben a WHO szerint is ennek hiánya az egyik fő aggály világszerte. 2000-ben, USA-ban egy felmérés szerint 15 millió gyermeknek volt valamilyen mentális betegsége és csupán 7%-uk részesült támogató, mentális egészségvédő ellátásban. Erre az eredményre az USA egészségügyi minisztere kiadott egy direktívát, hogy ki kell fejleszteni egy tudományosan is bizonyított, hatékony mentális szolgáltatást a gyerekek saját természetes környezetében.

A CCPT kisgyermekek (3-10 évesek) számára kifejlesztett személyközpontú tanácsadási módszer, amely az adott fejlődési és kulturális szintjén szólítja meg a gyermeket (1947, Virginia Axline által megalkotott módszer). Játékon keresztül segíti a gyerek természetes fejlődését a saját tapasztalatán és kommunikációján keresztül. Itt a gyermek semmilyen fenyegetettséggel nem találkozik, a saját tapasztalatait konstruktív és hiteles módon építi be és teszi saját én részévé.

A módszer lényege a terapeuta és a gyermek közötti kapcsolat elsődleges gyógyító hatása, azoknál a gyerekeknél, akik saját környezetükből, saját fejlődésükből vagy belülről fakadó nehézségekkel küzdenek.

Az USA-ban a játékterápiás módszerek közül a CCPT-t használják a leggyakrabban, az elmúlt 70 évben hatékonysága egyre több bizonyítékkal alátámasztott.

Landreth definíciója (2012) szerint a játékterápia:

• dinamikus, interperszonális kapcsolat a személy és a játékterápiában képzett terapeuta között
• a terapeuta válogatott játéktípusokat használ, amelyekkel megteremti a biztonságos környezetet kettejük számára, így biztonságos kapcsolat alakulhat ki kettejük között. Mivel a játék a gyermek természetes kommunikációs csatornája, gátlás nélkül ki tudja fejezni és fel tudja fedezni saját én-jét (érzelmeit, gondolatait, tapasztalatait és viselkedését) a játékon keresztül
• A terapeuta megérti, elfogadja a gyermek világát és magát a gyerek személyét is. A gyerek egyre fogékonyabb ezekre a facilitált körülményekre, így önfejlesztő lehetőségei szabaddá válnak.

Iskolai környezetben a CCPT a leggyakrabban használatos intervenció, mind egyéni, mind csoportterápia keretein belül.

A CCPT-ben megvan a potenciál, hogy ez egy természetes létezési módszer legyen az egész iskolában, része legyen a nevelésnek.

CCPT kutatás az iskolában

Magának a játékterápiának igen nagy múltja van az USA-ban (1940-2010 között 165 tanulmány, különösen sok tanulmány jelent meg 2000-2008 között). Ezen belül, a CCPT volt a leggyakoribb iskolán belül használt játékterápiás módszer.

Ray és munkatársai 2015-ben egy metaanalízisben vizsgálták a 1970 és 2011 között publikált 23, CCPT-vel kapcsolatos kutatást. Megállapításai: a CCPT-ben részt vett gyerekek között szignifikánsan több volt a pozitív kimenetel, mint az intervencióban nem részesült gyerekeknél.

A pozitív kimenetel szempontjából a következőket vizsgálták:

• probléma kifejezése
• probléma befogadása
• önbizalom
• tanulási képesség

Egyes problémákra külön is vizsgálták a hatékonyságot. A CCPT hatékonynak bizonyult agresszióban vagy szabálysértő viselkedésben manifesztálódott problémáknál; szintén hatékony, de kevésbé a szorongásos, depressziós kórképekben, ahol nagy volt az elfojtás; önbizalom hiánynál, ill. a tanulási nehézségek esetében is hatékonynak bizonyult. Olykor eredményes volt az elszenvedett traumák feltárásában is.

CCPT hatékony megelőzési módszer iskolákban, tipikusan 5-10 éves kor között. (Olykor ennél fiatalabb és idősebb korcsoportnál is jól működött. Gyakrabban vettek részt fiúk az intervenciókban, melyet a cikk szerzője azzal magyaráz, hogy az ő probléma kifejezésük gyengébb, mint a lányoké).

Ray szerint 4-25 ülést (átlagosan 12) alkalmaznak az iskolában, és a pozitív hatás már rövid idő után is szembetűnő. (Egyébként megjegyzi, hogy 30-40 ülés az optimális).

Az egyéni és csoportos intervenció hatékonysága között nem volt különbség.

USA-n kívül nemzetközi vizsgálat nem nagyon van a témában, 1 db 2002-es tajvani kutatást talált, ahol egy természeti katasztrófa után alkalmazták ezt a módszert. A 2015-ös metaanalízisben a résztvevők etnikai megoszlása a következő volt:37% fehér, 32% fekete, 23 % hispán, 8% egyéb. A módszer a feketéknél bizonyult a leghatékonyabbnak. Ebből is következik, hogy a kulturális különbségek figyelembevétele fontos.

Kutatás tanulságai, értékelése

• a tanácsadónak bíznia kell a CCPT-ban, alaposan ismernie kell tudományos bizonyítékait és jól kell kommunikálnia ezt a humanisztikus módszert
• az iskolai vezetés támogatását a tanulmányi eredmények javulásának kimutatásán vagy a bomlasztó viselkedés mértékének csökkenésén keresztül lehet megszerezni
• rövidtávon is hatékony (akár 4 ülés is)
• a módszer kulcsa, hogy nem a viselkedés megváltoztatására koncentrál, hanem a gyermek biztonságos közegének kialakítására; a gyermek kötődjön a környezetéhez, érezze, hogy a környezete feltétel nélkül elfogadja és megérti: ez vezethet egy önfejlesztő viselkedés kialakulásához
• világosan kell a kutatási célokat kommunikálni az iskola felé, és pontosan kidolgozni az integrációhoz szükséges lépéseket (iskolaidőben, de ne mindig ugyanarról az óráról hiányozzon a gyerek)
• óvodában, kisiskolában kevesebb CCPT működik, pedig pozitív tapasztalat van róla
• 8 hétig heti 2-szer jobb, mint 16 hétig heti 1-szer
• iskolában a 30 perces intervenció jobban illeszkedik a tanrendhez

Tanulmány megtervezésének problémái

• tanárok nem szívesen választják ki, hogy kinek szükséges a CCPT
• a randomizált vizsgálatokat nem tartják igazságosnak (több kontroll csoport segít)
• etikai okokból, akinek sürgős segítség kell, azonnal megkapja a terápiát és nem vonják be a kutatásba
• iskolában pozitív a fogadtatás, ha extra személyzet érkezik a kutatáshoz

Kihívások és a CCPT korlátai

• helyhiány, időhiány, adminisztrációs segítség hiánya
• kevésbe tapasztalt tanácsadó ritkábban alkalmazta a módszert
• eredményeket jobban kell prezentálni, hatást mérni, szülőkkel és tanárokkal interjút kell végezni bizonyos időközönként
• rotáció nehezen megoldható, hogy ne ugyanarról a tanóráról hiányozzanak
• anyagi forrás korlátozott, állandóság biztosítása (tér, idő, játékok) nehéz (pedig ez fontos a gyerekeknek)
• intim környezet, csend biztosítása az ülés alatt
• a terapeuta állandóan elérhető legyen a gyermek, a tanár és a család számára

CCPT, mint átfogó iskolai tanácsadói megközelítés

• ígéretes, ahol az egyéni és kiscsoportos módszer működhet
• ez egy filozófia, mely globálisan a gyerekekkel való kapcsolatról szól, Rogers általi fejlődési keretekbe illeszthető be
• a gyermek-központúság beépíthető minden szinten a teljes nevelésbe (szülő-gyerek, tanár-gyerek, gyerek-gyerek)
• tanárokat is képezni kell a témában

CCPT-ből kinőtt leányágak

1. gyermek-szülő kapcsolat terápia (child parent relationship therapy CPRT), 2006 óta

• rövidtávú, konkrét protokoll
• szülővel megtanítható a módszer, először megtapasztalja a csoport támogató szerepét, felügyelik a játék tapasztalataikat, így megtanulják ezt alkalmazni
• hatékony: a szülő-gyerek kapcsolat mélyebb lesz, a gyermek érzelmi és viselkedésbeli problémái javulnak
• érdekes kutatási eredmény, hogy ezek a laikusként kiképzett szülők eredményesebbek, mint a terapeuták a CCPT- ban

2. gyerek-tanár kapcsolat terápia (child teacher relationship therapy CTRT)

• tanárokat kiképzik, játékokat beépítik a tanórába
• képesek felismerni a gyermek társas, érzelmi, viselkedésbeli igényeit, ezáltal ezek fejlődnek, ill. erősödik a kapcsolatuk
• a fegyelmezésre gyakorolt jótékony hatását még nem vizsgálták

3. diák-diák kapcsolat

• még nem kutatták, de ígéretesnek mutatkozik

CCPT alkalmazása a tanórán belül

Rogers és Freiberg 1994 óta nagyon pártolta az oktatásban, tanulásban a gyermek központú szemlélet bevezetését.

6 alappillért írtak le: iskolai bizalmi légkör; tanközösség tagjai együtt döntsenek; diák magát értékelje; intellektuális és érzelmi fejlődés, tudásszomj támogatása; tanárok személyes fejlődése és támogató attitűdjének fejlesztése. A gyermek központú megközelítés (empátia, elfogadás, hitelesség és a diák-tanár egyenrangú viszonya) a modell. Ezt a szemléletet be lehet építeni az iskolai tanácsadók mindegyik interakciójába. Ezzel nő a gyermek önbecsülése, önértékelése. Korlátokat fel kell állítani, de a választás joga és a felelősség a gyerekeké.

A tanárok szakmai fejlődését biztosítani kell, hogy elsajátítsák a gyermekközpontú elvet, a tanulásba integrált játékot, képesek legyenek adatokat gyűjteni a kutatásokhoz, és könnyebben fegyelmezzék a gyerekeket.

Fegyelmezés az iskolában

Egyre nagyobb szükség van a mentális szolgáltatásra, és nagy különbségek vannak az iskolák fegyelmezési módszerei között. Pl. zéró tolerancia elv. (Iskolából kizárt/kitiltott gyermekek és a fiatalkorúak börtönbe jutása között nagyon erős korreláció van). Iskolai fegyelmezésben még mindig sok a diszkriminatív módszer, pedig kritikusan fontos lenne inkább humanisztikus nevelési módszerekkel fegyelmezni. A gyermek központú megközelítésben tisztelik a gyereket, mint egyént, hisznek a képességeikben, bíznak a természetes fejlődésükben, bíznak a személyiségükben. Az egész személyiséget értékelik, hisznek a világos, ésszerű, állandó korlátoknak a kapcsolaterősítő szerepében, empátia kommunikációjában, megadják a választási lehetőséget ezzel a saját felelősséget erősítik. Cél a büntető alapú oktatás/nevelés megszüntetése.

Véleményem:

Ma Magyarországon több alternatív iskola létezik, ahol hasonló elvek alapján folyik a munka az iskolában. Tudomásom szerint a cikkben leírt szemlélettel itt Budapesten a Rogers óvoda és iskola működik.

A személyközpontú szemlélet ilyen formában már nem csupán módszert, elméleti rendszert jelöl, hanem stílust, szemléletet, megközelítésmódot is. Rogers szerint az ember képes megérteni saját viselkedését, és ennek tudatában képes változtatni. Sőt, az ember erre a változásra, „növekedésre” törekszik. Ahhoz hogy a fejlődés megtörténjen, olyan biztonságos környezetre van szükség, mely ezt képes elősegíteni. Ezt a környezetet maguk az emberek teremtik meg, hogy egymás felé empátiával, feltételhez nem kötött pozitív odafordulással, hitelesen, nyíltan kommunikálva, bizalommal fordulnak.

Három stratégiai alapelve ennek az iskolának a bizalom, együttműködés és sokoldalú tudás. A cikk szerzője szerint úgy tűnik, az iskolában komolyabb kutatás a hatékonyságról nem történt még, talán a jövőben lesz ilyen, ami segíthet ezt a szemléletet a magyar állami merevebb oktatásba is beiktatni.

Forrás:
Person-Centered & Experimental Psychotherapies:
Child- centered play therapy as a compreshensive school counseling approach: direction for research and practice
Kimberly M.Jayne &Dee C. Ray
ISSN: 1477-9757 (print) 1752-9182 (online) Journal homepage: http.://www.tanfonline.com/loi/rpcp20