Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület

VIKOTE

A klinikai első interjú sajátosságai, praktikus tanácsok

2013. március 31. - VIKOTE

Charles Silverstein: The Initial Psychotherapy Interview. A Gay Man Seeks Treatment 2011
Az összefoglalót készítette: Altbäcker Anna

kép.jpgE fejezet a klinikai első interjú sok szempontú bemutatását kínálja és praktikus tanácsokkal látja el az olvasót. A fejezet az első interjú főbb céljainak ismertetésével indul, majd hosszabban taglalja, hogyan érdemes bemutatkozni a kliensnek, hogyan érdemes a problémát feltárni, illetve hogyan érdemes a beszélgetést lezárni. Az írás szerzője alapvetően dinamikus pszichoterápiás nézőpontból közelíti meg a kérdést, de gyakorlatába építi Gestalt terápia egyenességét, valamint a szexterápia elemeit is.

A klinikai első interjú célja

Irányt mutatni a kliensnek, hogy milyen szintű és típusú ellátásra van szüksége (pl. szükség-e van e gyógyszerre, hasznos lehet-e számára ha önsegítő csoportot is látogat)

Fel kell mérnünk a személy alkalmasságát egyéni/ csoport/ párterápiára.

Érdemes meghatározni, hogy a kliens által hozott problémák külső okokra vezethetőek-e vissza (pl. munkahely elvesztése), vagy a probléma főként a személyiségéből származtatható (pl. folyton elűzi maga mellől azokat, akik szeretik)

Fontos meghatározni, hogy a kliens tudjuk-e vállalni, vagy ha nem, akkor hová tudjuk továbbküldeni (a klinikán belül, vagy más intézményben).

Fel kell tárnunk azt is, hogy a kliens tud-e, illetve akar-e fizetni a kezelésért.

Végül fontos egy jegyzőkönyv, terápiás terv megírása is, amiben összefoglaljuk a tapasztaltakat, diagnózist állítunk fel, illetve javaslatokat teszünk a jövőbeni terápiára vonatkozóan.

Bemutatkozás egymásnak

Mikor is kezdődik az interjú? Legtöbbször a klienssel való találkozás előtt már rendelkezésünkre áll némi információ (név, nem, születési dátum, főbb demográfiai adatok, ki küldte hozzánk), ezen információk pedig önmagukban kiválthatnak valamiféle reakciót a terapeutából, így azt mondhatjuk, hogy az interjú innen indul.

A kliens az első interjúra általában szorongással telve érkezik. Ezt a diszkomfort érzést nagymértékben képes oldani egy olyan terapeuta, aki már a váróteremben kedvesen, mosolyogva köszönti a klienst. Ez az első lépés ami elősegíti, hogy a kliens biztonságban érezze magát ebben a speciális kapcsolatban.

Ezt követően mutatkozzunk be, rázzunk kezet, majd invitáljuk be a klienst a szobába. Mindenképp jelezzük, hogy hová ülhet le, még akkor is, ha egyértelműnek tűnik a helyzet. Ezek az egyszerű megállapítások ugyanis azt a meta-üzenetet közvetítik, hogy kontroll alatt tartjuk az eseményeket és pontosan tudjuk, hogy mit csinálunk (még akkor is, ha csak most kezdtünk neki a pszichoterápia gyakorlásához és valójában halálra vagyunk rémülve).

Fontos eldöntenünk azt is, hogy milyen megszólítást preferálunk, tisztáznunk kell azt is, hogy a klienst a keresztnevén, vagy a vezetéknevén szólítsuk-e a terápia során. Ez természetesen sok tényező függvénye, mindenképp érdemes rákérdeznünk az első találkozás során, hogy hogy szólíthatjuk. A beszélgetés során érdemes többször a nevén szólítani kliensünket.

A kliens esetleg rákérdezhet arra is, hogy kik is vagyunk valójában. Ez gyakrabban előfordulhat fiatalabb, kevésbé tapasztaltabb terapeuták esetén, épp ezért fontos felkészülnünk arra, hogy ilyen helyzetben határozottan, céltudatosan válaszoljunk, hiszen a bizonytalankodó reakció azt az érzetet keltheti a kliensben, hogy nem tudjuk mit csinálunk. A későbbi közös munkát is elősegíthetjük azzal, hogy részletesebben elmondjuk, mivel foglalkozunk, mi a szerepünk.

A felkínált probléma, problémák

Miért fordult hozzám?” gyakran ehhez hasonló kérdéssel kezdődik a beszélgetés, de természetesen sok alternatíva létezik. Erre a kérdésre sok esetben a kliens egy vagy több specifikus probléma leírásával reagál, a pontosítás és a későbbi munkánk megkönnyítése érdekében érdemes ezután valami hasonló kérdést is feltenni: „Van-e esetleg még olyan problémája, amit a pszichoterápia segítségével meg szeretne oldani?

Egyes terapeuták a bevezető kérdés elhangzása után egyből jegyzetelni kezdenek. Bár a hazai gyakorlat szerint ehhez először a kliens beleegyezését kell kérni, a fejezet szerzője szerint ha külön engedélyt kérünk erre, az túlzottan hivatalossá teszi a viszonyt. A jegyzetelés önmagában néha problémás lehet, mert jegyzetelés közben megszakad a szemkontaktus, ezért fontos tudatosan szüneteltetni az írást és időt szakítani arra, hogy a kliens szemébe nézzünk. Néhány klinikus a maximális figyelem érdekében a beszélgetés ideje alatt egyáltalán nem jegyzetel, és csak közvetlenül azután írja le a tapasztaltakat, miután a kliens elment.

A beszélgetés lezárása

Érdemes szólni a betegnek az ülés befejezése előtt néhány perccel. Ennek különösen a szorongásos zavarral kűzdő betegek esetében lehet jelentőssége, de minden esetben hasznos összefoglalni az ülésen elhangzottakat, és újból megfogalmazni a klienssel együtt, hogy milyen célt szeretne elérni a terápia segítségével. Ez azért is fontos, mert a klienst megerősíti abban, hogy itt figyelnek rá és megértik őt, ezáltal motiváltabb lesz arra, hogy legközelebb is eljöjjön.

Ha a kliensnek valami kérdése van, azt is ilyenkor érdemes megbeszélni, ennek szintén fontos szerepe van a bizalmi kapcsolat megalapozásában. Végül a konkrét lezárás legjobb módja megköszönni a részvételt, kezet rázni és kikísérni a klienst az ajtóhoz. A kézrázás ellenjavallt olyan esetekben, amikor a kliens kifejezetten irtózik bárminemű fizikai kontaktustól, így ha ez a lehetőség felmerül bennünk, inkább hagyjuk ki, mert elijesztheti a klienst.

Az első interjú dinamikája

Térjünk egy kicsit vissza az alapkérdéshez: miért van egyáltalán szükség személyes első interjúhoz? Régebbi generációkban a betegek sokkal félénkebben beszéltek személyes problémákról, érzésekről. A mai világban főként az internet révén sokkal több személyes információt osztunk meg egymással, akár idegenekkel is. Bár felmerülhet, hogy tulajdonképpen online kérdőív segítségével „megúszható” lehet az első személyes találkozás és ezzel csomó időt és pénzt lehetne spórolni, de számos buktatója lehet ennek. Egyrészt az online kérdőív nem alkalmas arra, hogy jelentéssel töltse ki a válaszokat, nem alkalmas az egyéni különbségek, egyéni történetek megragadására, illetve a törtnetek mögött rejlő emocionális töltet feltárására. Ez a professzionális segítők feladata: a kliens életében jelentést találni.

A kérdőívek ugyan hasznosak lehetnek állapotfelmérés és diagnózis felállítása szempontjából, a pszichoterápiás kapcsolatot és fejlődést nem segítik elő.  Utóbbira csak egy empátiás képeségekkel megáldott húsvér ember képes. Ez az amire a terápia során törekszünk és ezt nevezzük terápiás szövetségnek. Ez a szövetség pedig épp a klinikai első interjúval indul el.

A bejegyzés trackback címe:

https://vikote.blog.hu/api/trackback/id/tr395185456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.