>

VIKOTE

Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület (VIKOTE) támogatja a kognitív tudományok kutatását, oktatását és mind szélesebb körű elterjesztését.

Linkblog

Friss topikok

Új utak a személyközpontú pszichoterápiában

2012.05.23. 14:18 :: VIKOTE

Új utak a személyközpontú pszichoterápiában: A folyamatdiagnózis fogalma
II.  A  mikrofolyamatok szintje
Az összefoglalót készítette: Süle Árpád
 
A tanulmány a személyiség folyamatdiagnózis mikroszinten felfogásával foglalkozik, mely a kliens terápiás kapcsolaton belüli működésére utal. Elsősorban azt mutatja be, hogyan diagnosztizálhatók a kliens elakadásai mikroszinten.  Az én-, az interakciós és az egzisztenciális, valamint az élmény folyamatokon keresztül.
Az elakadás mutatja az utat a terapeuta számára, ha képes meghatározni hol stagnál a folyamat.
A cikkben a különböző elakadásokra és az azokra való terapeutai reagálásokra terápiás helyzetből vett dialógusokból hoz példákat.
 
  1. Az én folyamat diagnózisa
    A kliens jelentéstulajdonítása az életében történteknek, ahogyan önmaga szerepét megérti az eseményekben. Ez a tartalmi szintje a terápiáknak.  Az én folyamat elakadásai a terapeuta empátiás készségében jelentkeznek. Ilyenkor nem teljesen érti mit mond a kliens, mit jelent számára pontosan ami vele történt. A kliens számára nem világosak élete bizonyos aspektusai pl.
    Másik jellemző én-folyamat elakadás ha valaki merev, kategorikus fogalmakat használ, melyek nem alkalmasak a világ komplexitásának leírására. Ilyenkor valami kizáródik a folyamatból. 
  1. Az interakciós folyamat diagnózisa
    A terápiás helyzeten belüli kapcsolat alakulása az interakciós folyamat. Elsősorban a terapeuta hitelessége játszik itt fontos szerepet. A terapeuta kongruenciája az elakadás belső oldala, míg a külső a transzparenciája, átláthatósága. A kliens által elmondottak kiváltnak bizonyos érzéseket, gondolatokat feldolgozva, de őszintén kifejezi. Ezáltal kilép a merev interakciós sémából és kapcsolódási mintát nyújt a kliens számára.
    A kapcsolódási formát több dimenzió mentén lehet elemezni domináns/alárendelt, barátságos/ellenséges. A terapeuták többsége azonban metaforák segítségével fogalmazza meg közlendőit mert könnyebb azt megérteni mint a szaknyelvet a kliensnek.
  1. Az egzisztenciális folyamat diagnózisa
    A kliens létezéshez és a pszichoterápiás helyzethez való viszonyát fejezi ki. A következő dimenziókkal lehet diagnosztizálni : milyen a viszonya a halálhoz, magányhoz,  szabadsághoz, az élet értelméhez. A testben való létezéshez, az időhöz, a térhez. Ebben az esetben a terapeuta bölcsessége és élettapasztalata segíthet. Nem a válaszok megadásával, hanem azok keresésének segítésében.
  1. Az élmény folyamat diagnózisa
    Gendlin a személyközpontú terápia experienciális ágában fogalmazza meg az élményáramlás és fókuszolás módszerét. Az élmény-folyamat elakadása azt jelenti, hogy a kliens kapcsolata torzul a valósággal. A terapeuta a feltétel nélküli elfogadás attitűdjének gyakorlásával tudja a kliens hozzásegíteni a kliens a valóság torzítás nélküli észleléséhez.

Az élmény-folyamat különböző elakadásai:

  • a pszichotikus folyamatmód ( a valóságkapcsolat zavara)
    Alapjában akad el. Gyakorlatilag be van zárva a saját élményvilágába. A terapeuta feladata, hogy közös valóságot alakítson ki kettejük között. Legyen ez bármilyen alapszintű is. Akár a kliens mondatainak szó szerint ismétlésével. Ráhangolódik a kliens látásmódjára és intervencióit ennek megfelelően adja, ahogy változik a pszichotikus és a realitással meglevő kapcsolatok közötti szint.
  • az élményektől való távolság (az élmények intenzitásának szabályozása)
    Túl közelinél, ha elárasztanak az érzelmek, a feladat segíteni, kialakítani a reflektáló ént. Túl távolinál a kapcsolatba hozás az érzelmek és az élmény között.
  • a törékeny folyamatmód (az élményekel való kapcsolat fenntartása)
    Leggyakrabban borderline vagy nárcisztikus személyiségzavaroknál jellemző, de általában a sérülékenyebb, érzékenyebb embereknél. Megkülönböztetünk alacsony ill. magas intenzitású törékeny folyamatmódot. Az előbbinél a kliens anélkül veszti el a kapcsolatot az éppen feltárt élményével, hogy azt észlelné, vagy érzéseket váltana ki belőle. A másodiknál a terapeuta intervencióra érkezik dühös, ingerlékeny válasz mintha úgy érezné, el akarják venni tőle az élményét. Nagyfokú empátia szükséges mindkét esetben. Fontos, hogy ne legye több visszaadva, belemagyarázva, mint ami elhangzott.  Érdemes lehet kerülni ilyen esetekben a kérdéseket, hiszen azok mindig hordoznak egyfajta interakciós töltetet, amivel esetleg nyomás alá helyeződik kliens, kötelező választ érezhet a terapeuta részéről.
  • a belső kritikus (az élményekhez való viszonyulásmód)
    A személyiség egy olyan része mely az élményeket egyfajta folytonos, önmagára vonatkozó szarkasztikus megjegyzésekkel akadályozza.  A terapeuta feladata, hogy segítsen megtalálni a kapcsolatot a kliensnek a saját lesajnált érzéseivel. Általában a következő fázisok következnek: azonosítás, a dialógus kialakítása, a kritikus szerepének feltárása és a konstruktívabb megoldások kialakítása. Általában védelmező szerepe van. Igyekezni kell egy hasznosabb stratégiát kialakítani.
  • a disszociatív folyamatmód
    Bizonyos élménykötegek viszonylag önállóan a személyiség többi részétől függetlenül léteznek. Általában a gyermekkorban szerzett traumatikus élmények hatására fejlődnek ki. a különálló részek elfogadása, esetleges pozitív funkcióinak megvilágítása,megértése . A terápiában való megjelenésük általában a terapeuta felé való mélyebb bizalom jele. Nondirektív viszonyulásmód!

A normális működésmódon belül fellelhető elakadások, feldolgozási feladatok:

  • belső konfliktus
    Két ellentétes tendencia konfliktusa.  Ha mindkét folyamat kellő teret kap lehetőség nyílik közös nevező megfogalmazására, mely az integráció alapját képezheti.
  • problematikus reakció
    A kliens nem érti saját reakcióját,logikátlannak ítéli. A terapeuta feladata megkeresni azokat a tényezőket melyek megmagyarázzák a reakciót.
  • befejezetlen ügy
    Érzelmileg hangsúlyos interakcióval foglalkozik a kliens, melynek megoldása nem volt megfelelő a számára. A saját érzelmek pontos megfogalmazása segíthet. 
Zárás 
A szerző, a folyamatdiagnózison keresztül jeleníti meg a személyközpontú pszichoterápiában az utóbbi évtizedekben történt fejlődést. Kiemeli, hogy a diagnosztika erénye, hogy pontos követésével, felismerésével irányt mutat a terápia során. Másfelől a változási lehetőségeket emeli ki a merev struktúrákkal szemben. Ennek hatására a kliens felszabadul, mivel a patológia nem személyükre, hanem a folyamatmódra vonatkozik, amiben vannak.
Forrás:  Pszichoterápia 2009. február

Szólj hozzá!

Címkék: pszichoterápia pszichiátria pszichológia vikote személyközpontú terápia

A bejegyzés trackback címe:

https://vikote.blog.hu/api/trackback/id/tr714537886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.