>

VIKOTE

Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület (VIKOTE) támogatja a kognitív tudományok kutatását, oktatását és mind szélesebb körű elterjesztését.

Linkblog

Friss topikok

Idős, késői stádiumú daganattal diagnosztizált betegekre tervezett, megküzdést és kommunikációt támogató intervenció

2012.05.23. 11:13 :: VIKOTE

Idős, késői stádiumú daganattal diagnosztizált betegekre tervezett, megküzdést és kommunikációt támogató intervenció (CCS)
 
Julia Hannum Rose, Rosanne Radiewicz, Karen F. Bowman, Elisabeth E. O’Toole: A coping and communication support intervention tailored to older patients diagnosed with late-stage cancer.
Clinical Interventions in Aging 2008 3 (I) 77-95.
 
A cikket feldolgozta: Kovács Diána
 
Bevezetés
 
A tanulmány az előrehaladott stádiumú daganatos betegekre tervezett, megküzdést és kommunikációt támogató intervenció módszerének felépítését ismerteti. Ennek az életkort is figyelembevevő, személyre szabott intervenciónak bemutatásra kerülnek főbb alkotóelemei, úgymint a kiemelt problémakörök, intervenciós stratégiák, és az intervenciós szakember szerepe. A CCS intervenció középkorú vagy ennél idősebb, újonnan diagnosztizált késő stádiumú daganatos betegek esetében került bevezetésre. Úgy tervezték meg, hogy a betegek szükségleteit figyelembe véve a segítségnyújtás arra az időszakra essen, amikor az életcélok és a gondozási feladatok várhatóan átrendeződnek.
 Az intervenció alapkoncepcióját három elméleti modellt alkotja:
- a sikeres idősödés modelljét felhasználva (Baltes és Baltes 1990, 1997) az intervenció a megküzdés és kommunikáció támogatásával lehetőséget nyújt a betegeknek olyan „szelektív optimalizáció és kompenzáció” kialakítására, mely a megjelenő igények és célok elérését segíti.
 - felismervén, hogy a daganatos betegek egészségi állapottal kapcsolatos információfeldolgozási módja mennyire fontos, az tanulmány számításba veszi a betegek azon alkati sajátosságát, hogy mennyire követik nyomon vagy hagyják figyelmen kívül az állapotuk szempontjából fenyegetést jelentő információkat.
- végül, tekintettel arra, hogy a legtöbb középkorú és idős beteg élete folyamán már számos nehézséggel szembesült, feltételezhető, hogy legtöbbjük számára az intervenció megfelelő módja a non- direktív személyközpontú megközelítés.
 
Az idősödés és az előrehaladott stádiumú rák
 
A daganatos megbetegedések incidenciája folyamatosan növekszik, és egyre gyakoribb a középkorúak és idősebbek körében. Az életkor fontos tényező mind a kórházi mind a közösségi környezetben történő kommunikáció és orvosi döntéshozatal tekintetében.
 
Az a kontextus, amelyben a beteg életében a daganat diagnózisa megjelenik, nagy jelentőséggel bír a nehézségek, a megküzdési és kommunikációs problémák tekintetében.
Az idősödő emberek többségének az évek előrehaladtával fizikai és kognitív funkciók korlátjaival kell szembesülnie, csakúgy, mint szeretteik elvesztésével, ugyanakkor kevésbé vonhatóak be az egészségügyi ellátásukkal kapcsolatos aktív döntéshozatalba. A középkorú végstádiumú betegek esetében más kihívások is felmerülhetnek, mint a gyermekeik felnőtté válása és / vagy az idősödő szülők ellátásának feladata.
Figyelembe véve az idősödés tényét, valamint a terhet jelentő ápolási feladatot, még inkább hangsúlyossá válik egy olyan intervenció kialakításának fontossága, mely életkor- érzékeny és melynek segítségével a beteg maximálisan alkalmazkodhat mind az életkorból, mind a betegségből adódó veszteségekhez.
Baltes és Baltes (1990) a sikeres idősödés egy teoretikus modelljét dolgozta ki, mely a „szelektív optimalizációval társuló kompenzáció” elvein nyugszik. E modell szerint a szelekció fogalma a célok megválasztását, az életfeladatok kijelölését, míg a kompenzáció és optimalizáció a már kiválasztott célok szem előtt tartását és véghezvitelét takarják. Az optimalizáció a célok és elvárások körének szűkítését is jelenti, melyek a fennmaradó képességekre építhetőek, így reális teljesítmények érhetőek el. A kompenzáció fogalma beavatkozások szükségességére utal, mivel amikor a kitűzött célok mellett csökkent igénybevehetőség áll fenn, új készségek kialakítására lehet szükség. Hasonlóképpen, előrehaladott daganatos betegség esetében, a megküzdés és adaptáció folyamata gyakran az életcélok és ápolási feladatok pontosítását és átrendezését igénylik, csakúgy, mint az optimalizációs és kompenzációs stratégiák átalakítását az ellátás kezdeti fázisától a halálig.
 
A betegség progressziójával a betegeknek segítségre lehet szüksége abban, hogy
1) újrafókuszálják elérendő céljaikat, 2) az egészségügyi és egyéb támogató szolgáltatások útján a legteljesebb ellátást kapják, beleértve az otthoni ápolást és a hospice szolgáltatást is.
 
Pszicho-onkológiai intervenciók előrehaladott rákos betegek esetében
 
Az utóbbi néhány évtizedben több olyan pszicho-onkológiai intervenciós módszert kipróbáltak, melyek csökkenteni hivatottak a betegek nehézségeit, illetve javítani megküzdési készségeiket. Egy további fontos célja az ilyen intervencióknak, hogy fejlessze a betegek azon készségét, hogy megértsék a tüneteiket és kezelésükkel kapcsolatos döntési folyamatokat, valamint hogy kommunikálni tudják orvosaik felé ellátásukkal kapcsolatban kialakuló igényeiket. Valóban, számos tanulmány jelzi, hogy a súlyos betegségben szenvedők és orvosaik között folyamatos kommunikációs nehézség áll fenn a rossz prognózissal és a terminális állapottal kapcsolatos kérdések tekintetében.
 
Megküzdést és kommunikációt támogató intervenció terve és metodikája
Az intervenció alkotóelemei
 
Az intervenciót olyan újonnan diagnosztizált, végstádiumú daganatos betegek bevonására tervezték, akiknél a becsült hátralévő élettartam egy év vagy ennél kevesebb. A cél a segítő kapcsolat kiépítése, valamint a megküzdés és kommunikáció támogatásának folyamatos biztosítása a kezelés kezdetétől az élet végéig. A CCS intervenció randomizált kontrollált vizsgálatnak megfelelően zajlott két klinika onkológiai ambulanciájának bevonásával, akik egészségügyileg elhanyagolt (underserved) betegek részére nyújtanak ellátást. A betegeket két korcsoportra osztották (40-60 illetve 61-80 év), a kontrollcsoportot a hagyományos ellátás keretében kezelt betegek képezték.  Az intervenció öt komponense:
-     a nehézségek és a kommunikációs problémák feltérképezése
-     első megbeszélés - a kapcsolat létrehozása a beteg, egyik családtagja, valamint az intervenciós szakember között, telefonos kapcsolat megteremtése
-     folyamatos követés telefonos kapcsolat útján
-     A beteg és az orvos közötti kommunikáció elősegítése az intervenciós szakember által, a     beteg információfeldolgozási módjának ismeretében
-     e-mail és internet kapcsolat kiépítése
 
 
Az intervenció során azonosításra került problémakörök
 
Az irodalom áttekintésének segítségével hét problémakör került azonosításra. A problémakörök kiemelésének célja a hatékony megbirkózási és kommunikációs technikák kiépítése, annak érdekében, hogy a beteg életcéljainak és ápolási feladatainak átszervezése- szükségletei és preferenciái függvényében - kivitelezhető legyen.
Jelen tanulmányban szereplő populáció tagjai potenciálisan bármelyik jellegű nehézséggel szembesülhetnek, bár a probléma megjelenésének gyakorisága a korcsoportok és az idő függvényében változhat.
 
1.   pszichés problémák
2.   egzisztenciális - a lét és az elmúlás értelmében
3.   kommunikáció a családdal, barátokkal
4.   kommunikáció az egészségügyi ellátó rendszer szereplőivel - tájékozott döntéshozatal
5.   tünetek ellátása
6.   gyakorlati - financiális kérdések
7.   az ápolásból adódó teher érzése - A CCS intervenció további célja, hogy felmérje és megcélozza a beteg ilyen jellegű aggodalmait a következő intervenciós stratégiákat felhasználva:
A CCS intervenció során alkalmazott beavatkozási módszerek (intervenciós stratégiák)
- „támogató figyelem”
- edukáció, betegtájékoztatás
- kognitív terápia
- „értékelés” - validation:
A segítő szerepe a személyközpontú terápiában, hogy felmérje a kliens belső értelmezési tartományát, a klienshez hasonlóan észlelje a világot és magát a klienst, és ezt az empatikus megértést kommunikálja a kliens felé. E megközelítés központi hipotézise szerint a személy hatalmas forrásokkal rendelkezik önmaga megértéséhez, nézeteinek, attitűdjének, viselkedésének megváltoztatásához, illetve, ezen forrásokat csak egy támogató pszichés környezet biztosításával lehet kibontakoztatni. A személyközpontú empatikus kommunikáció képzése olyan nem-verbális és verbális elemeket foglal magába, mint visszatükrözés, értékelés, támogatás, kölcsönösség, tisztelet.
- betegkövetés
- viselkedés terápia
- online (tanácsadás)
- betegirányítás
 
Az intervenciós szakember
 
Az intervenciós szakember feladata, hogy segítséget nyújtson az előrehaladott stádiumú daganatos betegeknek abban, hogy megértsék kezelésükkel kapcsolatos lehetőségeiket, kommunikálják igényeiket a kezelést és a végstádium állapotával kapcsolatos döntéseket illetően, eligazodjanak az egészségügyi ellátó rendszerben a fájdalom és egyéb tünetek ellátásának tekintetében, és megtanuljanak megbirkózni az érzelmi és egzisztenciális kérdésekkel, mint a végstádiumú betegség gyakori velejáróival. Az intervenciós szakemberek pszichiátria területen szerzett képesítéssel rendelkező képzett szakápolók.
Képzésük a három elméleti modell megismertetésével kezdődik. A sikeres idősödés fentiekben leírt teóriájának alkalmazásával segítik hatékonyabbá válni megbirkózás és alkalmazkodás folyamatát a kezelés kezdetétől a halálig. Különleges figyelem irányul a beteg-orvos kommunikáció és a döntéshozatal folyamatának követésére az aktív kezelési fázistól az élet befejeztéig. Megismerkednek a Rogersi személyközpontú megközelítés alkalmazásának módjával, a beteggel való összhang létrehozása érdekében. A non-direktív mód alkalmazása az önmegvalósítást, önaktualizációt mozdítja elő, és segít feltárni a beteg azon korlátait, melyek és kezeléssel kapcsolatos célok és megfelelő döntések meghozatalának útjában állhatnak.
Az intervenciós szakember kiegészítő szerepe az egészségügyi ellátást biztosító csapatban fontos, mivel az ő segítségével a betegek új készségeket sajátítanak el a kommunikáció terén, illetve lehetőséget kapnak, hogy a saját egészségügyi ellátásukban megfelelő mértékben vegyenek részt. E szerep változik ahogy múlik az idő, a betegség progrediál, a kezelés egyre eredménytelenebb, a halál bekövetkezte pedig egyre valószínűbb.
 
A betegek intervencióban történő részvételével kapcsolatos megfigyelések/ eredmények megbeszélése
 
A tanulmány középkorú (40-60 év, N= 82) és kora-időskorú (61-80 év, N=79) betegek anyagát dolgozza fel. Az intervencióban résztvevő betegek demográfiai profilja az onkológiai ambulanciákon ellátott populációt reprezentálja. Mivel a két ambulancia egyike veteránokat ellátó egészségügyi központ, nem meglepő, hogy a betegek nagy része mindkét korcsoportban férfi. A betegek kb. 40%-a afroamerikai, mely azt is jelzi, hogy ebből a rétegből kerül ki a legtöbb, egészségügyi szempontból elhanyagolt beteg.
 
A tünetek kezelésével, valamint a megküzdés pszichológiai és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatban merültek fel a leggyakoribb problémák mindkét korcsoportban. A középkorúakra volt inkább jellemző, hogy családtagjaikkal illetve barátaikkal kommunikációs problémáik adódtak a betegségükkel és/ vagy a kezeléssel kapcsolatos döntéshozatalt illetően.
 
Összefoglalva, jelen tanulmány által bemutatott CCS intervenció az első pszicho- onkológiai tanulmány, melyet speciálisan, életkort is figyelembe véve terveztek, abból a célból, hogy vizsgálják a korosztályok közötti különbségeket az egyéni részvétel tekintetében a kezelés kezdetétől az elhalálozásig. A tanulmánynak egyúttal az is célja, hogy elősegítse az idősebb betegek számára, hogy hozzáférjenek és folyamatosan részt vegyenek saját preferenciáik szerint felépített, megküzdést és kommunikációt támogató intervencióban. Ezzel összhangban, az intervenció felépítése a sikeres idősödés, az egészségügyi információfeldolgozási módok, és a non-direktív személyközpontú terápia elméletein és kutatási eredményein nyugszik. A középkorú és idősebb betegekkel kapcsolatos megelőző adatok azt mutatják, hogy az idősebb betegek hasonló problémával küzdenek és hasonló preferenciáik vannak az intervencióban történő részvétel során, függetlenül attól, hogy a kiindulási fizikális és emocionális nehézségeik enyhébbek voltak. A megfigyelés, hogy inkább a középkorú, mint az idős betegek jelezték családtagjaikkal illetve barátaikkal fennálló kommunikációs problémáikat, e korcsoport potenciálisan felbukkanó egyedi nehézségeire hívhatja fel a figyelmet.
 

A fentiekben bemutatott, életkor-szenzitív és személyre szabott intervenció várhatóan befolyást gyakorol a betegellátás és az élet minőségi mutatóira. A kutatási eredmények tovább vezethetnek az intervenció további finomodásához és elterjedéséhez. 

Szólj hozzá!

Címkék: kommunikáció prevenció viselkedésterápia kognitív terápia intervenció vikote személyközpontú terápia tanuláselméletek

A bejegyzés trackback címe:

https://vikote.blog.hu/api/trackback/id/tr964533470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.