Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület

VIKOTE

Hogyan használja a tanácsadó önmagát?

2012. május 23. - VIKOTE

Dave Mearns – Brian Thorne: A személyközpontú pszichoterápia és tanácsadás a gyakorlatban
(Oriold és Társai Kiadó, 2011.) 3. fejezet, 45-69
Az összefoglalót készítette: Dr. Móritz Hajnalka

TN6_B968310.JPGBevezetés:
A magyar fordításban 2011-ben megjelent könyv 3. fejezetében a szerzők a személyközpontú tanácsadó saját személyével kapcsolatos attitűdjét, felelősségét, a megfelelő terápiás kapcsolat kialakításához szükséges készségeit, és ezek fejlesztési lehetőségeit veszik sorra, példákkal világítva meg a lényeget, helyenként összefoglaló táblázatban emelve ki legfontosabb meglátásaikat. A következőkben a 3. rész alfejezeteinek összefoglalása következik.

Szilárd fegyelem
A szerzők felhívják figyelmünket arra, hogy a személyközpontú tanácsadó alapvető törekvése egy olyan terápiás kapcsolat kialakítása, ahol a kliens egyenlőnek és elfogadva érzi magát – emiatt a tanácsadó nem bújhat sem diagnosztikai jártassága, sem terápiás technikák, de még a szakértő szerep mögé sem, viszont késznek kell lennie arra, hogy belemenjen egy mély kapcsolatba: a bevonódásnak, intimitásnak és érzelmi kockázatvállalásnak egy olyan szintjébe, ahol a kliens képes szembenézni rejtett fájdalmaival, félelmeivel. A tanácsadó nem maradhat objektív, sem tudatosan távolságtartó, a terápia hatékonyságát éppen az fogja meghatározni, mennyire képes belépni a kliens világába, olyan kapcsolatot nyújtva, melyben a kliens saját belső bölcsessége és lehetőségei felszabadulnak és erősödnek. Ezért a tanácsadó elsődleges felelőssége önmaga megértése és ápolása – az a személyközpontú tanácsadó, aki nem tud saját magára is pozitív, elfogadásra méltó személyként tekinteni, aki elutasítja, vagy bünteti önmagát, azt kockáztatja, hogy a kliens felé irányuló elfogadása és empátiája pusztán színészi előadássá válik.

A tanácsadó önmaga iránti attitűdje
Kultúránkban – elsősorban a keresztény hagyományok félreértelmezése miatt – általában összekeveredik az önszeretet és az önzés fogalma. E szerint az ember saját szükségleteit alá kell rendelnie mások szükségleteinek. Az ilyen fajta segítség azonban mártíromságba mehet át, ami tovább rombolhatja a segített személy önbecsülését. A tanácsadó terápiás gyakorlatának sarkköve, hogy képes legyen elfogadni saját magát.

Az önelfogadást nem könnyű elérni, és ha már sikerült, állandó gondozást igényel. Alapvető, hogy a terapeuta kész legyen időt, figyelmet és törődést nyújtani saját magának – munkája és kliensei iránti felelősségérzetből. A tanácsadó önmagához való viszonya meghatározza a klienseivel folytatott munka minőségét is.

Önmagunkra figyelés 
A tudatosság és az önismeret kialakítása nem megy egyik napról a másikra. A személyközpontú terapeutának is ki kell alakítania kapcsolatát a saját zsigeri értékelő folyamataival, és tudomásul venni, hogy az önmagunkra figyelés folyamata sokszor fájdalommal jár. A terapeuta rendszeres önmagára figyelése nemcsak a tudatosság kialakítása szempontjából, hanem hitelességének felépítése miatt is fontos.

A tanácsadó rendszeresen megvizsgálja saját belső világát, ez segíti belső biztonsága megszerzésében is, így csökken annak lehetősége, hogy egy kliens zavarodottsága, vagy félelme magával rántsa a tanácsadót is.

A szerzők számos lehetőséget ajánlanak a folyamat megvalósításához, ezek nem mindegyike jelent formális terápiás kapcsolatot, bár elismerik, hogy „a tanácsadó az önmagára való rendszeres figyelést legjobban egy másik ember jelenlétében és szakszerű segítségével tudja végezni.” További lehetőségként sorolják fel:

  • A képzésben levő tanácsadók csoportját
  • Egy megbízható barátot
  • A meditációt
  • A kontemplatív imádságot
  • A sétát (egyedül)
  • Egy természeti környezet figyelését
  • A saját módszer kialakítását
  • A Gendlin-féle fókuszolást
  • A napló vezetését (lelkiállapot és érzelmi világ, nem az események leírása)
  • A levélírást
  • A versírást

Mivel a tanácsadó legértékesebb eszköze saját belső világa, az önmagára való figyelés alkalmait és lehetőségét tudatosan terveznie kell.

Önelfogadás
Egy személyközpontú tanácsadó, akiből hiányzik az önelfogadás, azt kockáztatja, hogy a terápiás munka lényegét érintő ellentmondásban él. Az önelfogadás nem egyenlő az önteltséggel, vagy a fáradt lemondással. Az önelfogadást a fejlődés vágya és az igazsággal való szembenézés készsége motiválja. Az önelfogadáshoz szinte biztosan szükséges olyan személy(ek) jelenléte, aki(k) képesek biztonságos teret nyújtani az önvizsgálathoz, valamint támogatást, elfogadást biztosítani. Ez(ek) a személy(ek) lehet(nek):

  • A tréningcsoport tagjai
  • Oktatók
  • Szupervizorok
  • Egyéni terapeuták
  • Esetleg megbízható barátok vagy rokonok

 Fontos, hogy a (leendő) terapeuta felismerje a különbséget a helytelen (nem felelt meg mások elvárásainak) és helyes (cserbenhagyta saját magát) bűntudatérzés között.

Az önszeretet egy magasabb szintje önmagunk elfogadásának, „egyben önmagunk táplálása és megerősítése. Önmagunk reális értékelésén alapul, értékeinkkel és hiányosságainkkal együtt”, ilyen módon éppen ellentéte az önzésnek.

Az önmagát szerető terapeuta képes félelem nélkül és teljes mértékben jelen lenni a másik számára.

Az empátia fejlesztése
Az empátia az a képesség, hogy a másik ember szemével lássuk a világot, anélkül, hogy elveszítenék a kapcsolatot saját valóságunkkal. Ez a képesség fejleszthető. A szerzők két módszerre hívják fel a figyelmet:

  • A társadalmi tapasztalatok szélesítése: a tanácsadó jól teszi, ha kilép saját megszokott társadalmi környezetéből, és olyanokkal találkozik, akikről alig van ismerete, akiktől fél, vagy akiktől fenyegetve érzi magát.
  • A képzelet gazdagítása és erősítése: ezt nem feltétlenül a tudományban találja meg a terapeuta – jobban jár, ha írók, költők, drámaírók műveihez fordul.

A hitelesség tanulása
A hitelesség egy olyan létmód, amely a személyközpontú tanácsadónak nem csak szakmai tevékenységét, hanem egész egzisztenciáját jellemzi. A hitelesség nem egy viselkedési technika, amit a tanácsadó bekapcsol, amikor szükség van rá.

A hitelesség tanulása hosszú folyamat és nem korlátozódik a terápiás helyzetre. A folyamat során a terapeuta környezetében élők is észreveszi, és sok esetben visszajelzik a változásokat. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a növekvő hitelesség következménye a változás – a terapeuta saját emberi kapcsolataiban, és ez nem minden esetben jelent egyértelműen pozitív eredményt – jelentheti egy kapcsolat fejlődésének lehetőségét, de veszélyeket is hordoz magában. A terapeuta saját, akár éveken át elnyomott konfigurációinak kifejezése akár meg is botránkoztathatja környezetét.

Az önismeret növekedésével új kihívások jelenhetnek meg a világban való hiteles létre.

A tanácsadó és kliens közötti egészséges kapcsolat
A személyközpontú tanácsadó munkáját több olyan faktor jellemzi, amelyek összességükben egy egészséges terápiás kapcsolatot jeleznek. Ezen faktorok nem mindegyike jelenik meg minden terápiás kapcsolatban, de valószínűleg felfedezhetőek lesznek a különböző kliensekkel való kapcsolataiban. Ennek elemei:

  • A tanácsadó törekvése, hogy egyenlőként viszonyuljon a klienséhez, nem pedig diagnózist felállító és a pácienst kezelő szakemberként
  • A célokat és szándékokat illető nyitottság, és ennek megosztása a klienssel: mit tud és kész vállalni a terapeuta a kliensért, és mi az, ami kívül esik elkötelezettsége határain?
  • A tanácsadó nem állítja magáról, hogy tudja, mi a jó a kliensének, és nem alkalmaz manipulációs eszközöket, sőt, a kliens előrehaladásának megítélése sem az ő feladata
  • A manipuláció elviselésére való készség: kész hagyni, hogy „becsapják” (ez nem jelenti azt, hogy nem veszi észre, de elfogadja, hogy kliensének most erre van szüksége),
  • Elviseli a kliens ellenségességét, vagy védekező magatartását (emellett képes az intenzív és hosszan tartó negatív érzései kifejezésére, amennyiben ez segíti a terápiás kapcsolat elmélyítését)
  • A tanácsadó készsége, hogy kifejezze kliense számára az elkötelezettségét (ugyanakkor a kliens ne érezze ezt kötelezőnek, vagy a terapeuta „inváziójának”)
  • A tanácsadó készsége, hogy fenntartsa a dinamikus folyamatot, így az nem válik egy kényelmes, vagy a kliens tehetetlenségét megerősítő folyamattá

Összefoglalóan: „Hagyni, hogy legyél, hagyni, hogy fejlődj, és hagyni, hogy elmenj.”

 A tanácsadó egyedisége
Az alapelvekhez való ragaszkodáson túl a személyközpontú tanácsadók temperamentuma és egyéni jellegzetességei nagyon különbözőek lesznek. A szerzők kiemelten fontosnak tartják, hogy a tanácsadó egyéni erősségeit és gyengeségeit, azaz egyediségét is bevigye a terápiás kapcsolatba, ott, ahol ez helyénvaló. Minden terapeutának megvan a saját repertoárja, de a speciális adottságok valószínűleg nem válnak nyilvánvalóvá a gyakorlat első éveiben. Az egyediség megjelenítése a terápiában merészséget kíván.

Az egyedi én kockára tétele
Az egyik szerző, B. Thorne, saját élményén keresztül mutatja be a fenti folyamatot ebben az alfejezetben.

A tanácsadó változó énje
A szerzők itt lényegében visszautalnak a fejezet elején megfogalmazott önmegfigyelés és önismeret fontosságára, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a tanácsadó önmagán végzett munkája soha nem lehet befejezve – ha a tanácsadás a változásról és fejlődésről szól, akkor a tanácsadónak is kötelessége, hogy állandóan fejlődjön.

A mély kapcsolat élménye
A személyközpontú tanácsadásban a terapeuta nemcsak a bemutatott problémával foglalkozik, hanem a kliens folyamataival is, melyek problémája hátterét képezik. A terapeuta törekszik arra, hogy kliense ún. „társasági arculata mögé hatoljon”, a mögé az arcok mögé, melyet a kliens saját, egyéni szocializációja során sajátított el, és azt a célt szolgálják, hogy egy adott társasági helyzetnek megfelelően úgy mutathassa be magát, ahogy szeretné, hogy ebben a helyzetben lássák. Egy kliensnek több ilyen arca is van, és általában a terápiás kapcsolatba is egy ilyen arccal érkezik.

A terápiás kapcsolat egyedülálló környezetében a kliens képessé válik arra, hogy ezen arcaitól megváljon, és egzisztenciális énjét is megmutassa, ezáltal olyan területre merészkedik, ami új számára az emberi kapcsolataiban. Így a tanácsadó tulajdonképpen sokat vár a kliensétől: mutassa meg énjének azon oldalait is, amelyekről azt gondolja, hogy ha megmutatja, elfogadhatatlan lesz mások, és saját maga szemében is.

A kapcsolati mélység tehát:
Mély kapcsolat és elkötelezettség állapota két ember között, amelyben mindketten teljesen valódiak a másikkal, és magas szinten képesek megérteni és értékelni a másik élményeit. (Mearns, Cooper, 2005:XII)

A mély kapcsolat megteremtésében a tanácsadó feladata, hogy felkínálja a terápiás alapfeltételeket (melyek itt egységként jelennek meg, hiszen bármelyik alapfeltétel meglehetősen értelmetlen a másik kettő nélkül). A felkínálás azonban nem jelenti azt, hogy a kliens ezt feltétlenül elfogadja, vagy válaszol is rá.

A tanácsadó számára a kapcsolat van előtérben, míg a kliens számára saját személyes folyamata, melyhez a kapcsolat adja a hátteret. A mély kapcsolat segíti a klienst abban, hogy feladja önvédelmét, és teljesebben, hitelesebben fejezze ki önmagát.

A döntő változó az, hogy a kliens mennyire képes autonóm lényként gondolkozni, érezni és cselekedni, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná szociális környezete korlátait.  

Összefoglalás:
A fejezet első részében a szerzők részletesen végigveszik a személyközpontú tanácsadó önmagával szembeni, a munkájához szükséges feladatait, mint a tanácsadó önmaga iránti attitűdje, az önmagára figyelés – azaz, saját önismeretének folyamatos fejlesztése, az önelfogadása, amely magas szinten önszeretetté alakul – így biztosítva azt a belső állapotot, amelynek segítségével kliensei számára a lehető legbiztonságosabb és legelfogadóbb környezetet tudja nyújtani, valamint képessé válik klienseivel mély, bizalmi kapcsolat kialakítására. Mindezt összekötik az empátiás készség és a kongruencia szükségszerű fejlesztésével, és ennek módjára ajánlásokat, javaslatokat tesznek.

A fejezet második felében a szerzők szemügyre veszik az egészséges terápiás kapcsolat jellemzőit, valamint azt, hogy a terapeuta, mint egyén, milyen módon vesz részt ebben a kapcsolatban. Végül kitérnek arra, mit jelent a mély terápiás kapcsolat, és ez milyen módon, és milyen hatással van – vagy lehet – a kliensre. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vikote.blog.hu/api/trackback/id/tr154538712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.