Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület

VIKOTE

A személyközpontú pszichoterápia hatékonyságának vizsgálata

2012. május 23. - VIKOTE
A személyközpontú pszichoterápia hatékonyságának vizsgálata.
 
 Dr. Pintér Gábor; Psychiatria  Hungarica 1993.VIII. évf. 3-4.szám
 
Az összefoglalót készítette: Hajnal Szabolcs
 
A kutatás célja:
 
A szerző huszonöt személyközpontú terapeuta negyvenkét betegét vizsgálva közel harminc  változó alapján. Egy korábbi cikkében a módszer kialakulásáról, Carl Rogers munkásságáról írt, így-e cikk annak folytatása, a módszer hatékonyságának mérésekkel történt alátámasztása.
A szerző kutatása során maximálisan figyelt arra, hogy mind a vizsgált minta, a kontrollcsoport, a mérési módszerek és eljárások validak legyenek, így a kapott eredmények a szigorú tudományos kutatási eljárások módszerének megfelelően kerüljenek értékelésre, (Eysenck feltételrendszerének megfelelően), az eredmények feldolgozása az aktuális statisztikai eljárások alapján készült.
 
Kérdésfelvetései közül a legfontosabb: vajon a személyközpontú terápia hatékony eljárás-e lelki, főképp neurotikus betegségek gyógyításában. Ha nemleges választ kap, akkor az eredménytelenség okainak feltárása lett volna a további cél. Ha pedig hatékony, akkor a hatékonyság és számos más változó kapcsolatát kell megvizsgálni. Ezen túl még érdekes kérdésfelvetés, hogy létezik-e terápia előtti, annak várásával kapcsolatos pozitív hatás, és hogy ez milyen mértékű.
 
Hipotézisek:
 
A szerző három fő hipotézist tesz fel.
1.) a személyközpontú pszichoterápia a lelki betegségek gyógyításában hatékony kezelési eljárás.
2.) A pszichoterápia iránt mutatott elvárások, az abba vetett előzetes bizalom hatása kimutatható és pozitív irányú.
3.) A pszichoterápia egyes jellemzői, változói között szoros összefüggések vannak, s ezek kimutathatók.
 
A módszerek kiválasztáskor különös gondot fordított a vizsgálaton túlmutató, etikai megfontolásokra is. A kontroll csoport például a terápiára várók listájából tevődött ki. Így a kontroll csoport objektív okok miatt nem jutott a vizsgálat idejére terápiás lehetőséghez. Így a terápiára elszánás hatása nem befolyásolta az eredményeket, a differencia a tesztcsoport és a kontroll csoport között valóban csak specifikus pszichoterápiás hatás adja. Összesen tizenegy mérőeszközt vizsgált, melyek szinte mind függetlenek egymástól.
Figyelembe vette a természetes regresszió hatását is, mely abban áll, hogy a teszt második felvételekor az értékek statisztikusan a középérték felé mozdulnak el anélkül, hogy a vizsgált jelenség bármennyit is változott volna.
 
Eredmények:
 
A terápiás és a kontroll csoporttól nyert adatokat nagyteljesítményű számítógépen BMDP program segítségével értékelte. Az eredményekből az adódott, hogy a terápiában részesülő csoport egy változó kivételével(önkép) javulást mutat, míg a kontroll csoport hét változó szerint rosszabbodást mutat, a többi huszonegy szerint javult.
 
A terápiás csoportnál 28-ból 20 változás volt szignifikáns, ebből a „hogylétben”, a „Beck-depresszióban” és a „tünetekben” nagyon erőteljes változás volt kimutatható.
A kontroll csoportnál mindössze 4 változó esetében volt enyhe szignifikancia kimutatható.
 
A kontroll csoport enyhe pozitív változása arra enged következtetni, hogy a pszichoterápiába vetett hit, előzetes bizalom szintén hordoz nem specifikus módon terápiás hatásokat. A pszichoterápia specifikus hatása azonban, amely a terápiás és a kontroll csoport között különbségből adódott, ennél jóval nagyobb mértékű, és egyértelműen javulást eredményezett.
 
Egyéni javulási mutatók előállítása becslő módszerrel.
 
A cikk írója leszögezi, hogy ha normálás utáni összegzése a változásoknak, bár biztosan globális javulási mutatókat eredményezne, de ez semmit nem mondana az egyének javulási mutatóiról. Ennek kiküszöbölésére több módszert kipróbált, de végül kidolgozott egy önkitöltő tesztsort, mely hat változó mentén az egyének javulási mutatóról is adott értékeket.
 
A javulás mértékét összevetve a terápia egyéb jellemzőivel adódott, hogy az életkor és a javulás között nem találtak egyértelmű kapcsolatot.
Ugyanígy a kliens neme és a javulás között sem adódott ilyen egyértelmű összefüggés, míg az iskolai végzetség és a javulás között igen, a magasabb iskolai végzettség a pozitív terápiás változással függ össze. (Az egyetemet, főiskolát végzettek javultak legjobban.)
A zavar súlyossága szerint, a súlyosabb csoport minden mutató szerint kevesebbet javult. A különbség jelentős, de nem szignifikáns.
A terapeuta tapasztaltsága szerint két csoportra lett osztva, a tapasztaltabb (befejezett képzés) terapeuta betegei minden javulási mutató szerint jobban gyógyultak, az eltérés itt sem szignifikáns.
Még a gyógyszerrel és anélkül folyó terápia mentén vizsgálta, az eredmények szerint a gyógyszert szedők a terápiában kevésbé javultak. Ez azzal magyarázható, hogy súlyosabb esetben kerül gyógyszer alkalmazásra.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vikote.blog.hu/api/trackback/id/tr484533484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.