Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület

VIKOTE

A kliensközpontú terápia hatása a családi életre

2012. május 23. - VIKOTE

Az összefoglalót készítette: Diligens Judit

A cikk születésével kapcsolatban Rogers úgy fogalmaz, hogy ezt a témát akkor dolgozta fel, amikor olyan kérést kapott, hogy egy általa szabadon választott témáról kell írnia. A cikk elolvasása előtt megragadott ez a személyes indíttatás.
 
A cikk azt igyekszik körüljárni, hogy a kliensközpontú megközelítés mennyire alkalmazható a családra, mint az interperszonális kapcsolatok legszorosabbikára, és azzal a következtetéssel zárul, hogy a jól működő kliensközpontú terápiás kapcsolatok szinte elengedhetetlen velejárója a terápia alapelveinek (teljes elfogadás, empátia, kongruencia) megjelenése a családtagok interakcióiban. A kliens számára olyan felemelő érzést jelent egy teljesen elfogadó, meleg közegben szembesülni azzal, hogy érzései vállalhatóak anélkül, hogy ennek visszavonhatatlan következményei lennének a terapeutával való kapcsolatra, hogy szinte életfilozófiává válik ez az élmény, amit alkalmazni kell egyéb interperszonális kapcsolataira is.
Rogers 3 esetet mutat be a cikkben, a páciensek mindegyike beszámol a családjában addig problémásan működő interperszonális kapcsolatokban bekövetkezett változásokról, mely változások oka az alábbiakban olvasható.
 
Miközben a kliens megtapasztalja a terapeutával kapcsolatban a teljes elfogadást és érzelmeinek szabad kifejezését, egyre növekszik az igénye arra, hogy ilyen módon kommunikáljon családtagjaival is. Ennek első lépése az, amikor a kliens megtanulja valódi érzéseit kifejezni családtagjai felé, legyen szó akár pozitív (gyengédség, csodálat, szeretet stb.) akár negatív érzésekről (keserűség, düh, szégyenérzet). Az első leglényegesebb felismerés az, amikor a kliens azonosulni kezd a legmélyebb érzéseivel és megpróbálja a belsőjében munkáló érzéseket kifejezni, ahelyett, hogy eltitkolná azt akár a másik személy, akár saját maga elől.
Amikor a személy egy álarc mögött éli az életét, a ki nem fejezett érzései feszülnek, majd egy váratlan incidens, egy banális konfliktus utat nyit ezeknek az elfojtott érzéseknek, és ebben az esetben ezek az érzések inadekvát úton és módon törnek felszínre. Ez a helyzet a családtagok számára nehezen értelmezhető, és az adott konfliktus kiváltó okával a felszínre kerülő érzelmi többlet többnyire egyáltalán nincs összhangban és arányban. Nem beszélve arról, hogy amikor álarc mögött élünk, viselkedésünk nem a valódi érzéseinket tükrözi, ilyenkor egyszerűen nem merünk a másik emberre figyelni, úgy érezhetjük, hogy állandóan készenlétben kell lennünk, nehogy a másik személy valamilyen módon rést üssön a védelmünkön, és benézzen az álarcunk mögé.
A bennünk felgyülemlett negatív tartalmú érzések pontosan azáltal válnak destruktívvá, hogy hosszú időn keresztül nem jutnak kifejezésre, és amikor felszínre törnek, sem a kifejezés módja sem annak ideje és helye nincs arányban és összefüggésben a valós érzelmek hátterével. Ez számos családi konfliktus szituációnak vagy mélyen elásott sérelmeknek lehet melegágya, melyek később nehezen értelmezhetőek, nem beszélve az élmények érzelmek hatására létrejövő torzításáról.
 
Rogers cikkéből kiderül, hogy amikor a kliens megtapasztalja a terápia során, hogy milyen felszabadító érzés, ha önmaga lehet, ha érzéseit szabadon vállalhatja, szinte lehetetlenné válik, hogy családtagjaival másként viselkedjen. A kliens úgy érzi, hogy akkor is azonosulnia kell érzéseivel és vállalnia kell azokat, ha ezzel a családi békét veszélyezteti. Ha a kliens képes kifejezni a benne felgyülemlett fájdalmat és hasonló más negatív tartalmú érzést, és képes ezekkel az érzésekkel azonosulni, ezek az érzések elveszítik romboló tulajdonságaikat. Ennek következtében a kliens egyre inkább képes kifejezni azokat az érzéseket, amelyeket kifejezetten maga a kapcsolat vált ki belőle.
A fenti élményeknek egyik következménye az lesz, hogy a kliens felfedezi, sokkal felszabadítóbb érzés családi kapcsolatait valódi érzésekre alapozva élni, nem pedig egy defenzív pozícióban.
Mindezen változások egyik leglényegesebb pontja, ahogy Rogers erre rámutat az, hogy a kliens a terápiában rájön arra, hogy amit érez, az az ő érzése és nem egy másik személlyel kapcsolatos tény. Ezek után a páciens a benne keletkező pozitív vagy negatív irányú érzéseket nem a másik személy pozitív vagy negatív tulajdonságának fogja tekinteni, és ennek megfelelően kommunikálni azt, hanem megpróbálja kifejezni azokat az érzéseket, melyeket a másik személy belőle kivált anélkül, hogy ezzel minősítené a másik személyt. Ez pedig a kommunikáció gördülékenységét is elősegíti.
Ugyanakkor a kliensek számára olyan megnyugtató és felszabadító érzés az, ha valaki mélyen megérti az érzéseit, hogy úgy érzi, ezt éreztetni akarja másokkal is. Rogers cikke alapján könnyen érezheti azt az olvasó, hogy mindez mintegy kaszkádot indít el egy családon belül, hiszen a kliens által a család többi tagja is megtapasztalhatja a valódi érzések felvállalását.
 
A cikk végén Rogers szinte utópisztikusan veti fel annak elvi lehetőségét, hogy a kliensközpontú terápia alapelveit figyelembe véve, egy gyermeknek a családon belül születésétől kezdve adva lenne a lehetősége annak, hogy önálló lényként kezelnék őt családtagjai. Ha megtapasztalná a gyermek fejlődése során, hogy érzései vállalhatóak, mindenki másétól különböznek, és nem kell azért lemondani vállalható érzéseiről, hogy szeretet kapjon cserébe. Ugyanakkor a gyermek azt is láthatná, hogy szülei – hozzá hasonló módon – mindenki mástól különböző lényként saját érzéseiket szabadon vállalják. A gyermek felnőtté válása során igyekezne megtalálni a saját és mások vállalható érzései közti egyensúlyt. Rogers meglátása szerint egy ilyen ideális személyiségfejlődés következtében felnövő személy minden bizonnyal mentes lenne egy sor alkalmazkodási rendellenességtől.
 
(Forrás: Carl R. Rogers: Valakivé válni – a személyiség születése  c. könyv (1961) XVI. fejezete, „A kliensközpontú terápia hatása a családi életre” címmel) 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vikote.blog.hu/api/trackback/id/tr594533494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.