Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület

VIKOTE

Viselkedésterápia

2011. november 16. - VIKOTE

A viselkedésterápia olyan módszerek együttese, amelyek az egyén és környezete közötti kapcsolatban bekövetkező zavarok megszüntetését célozzák. Ennek érdekében kontrollálják az egyén környezetét, továbbá arra törekszenek, hogy az egyén, saját viselkedése és annak következményei fölötti uralomra tegyen szert. Célja a maladaptív viselkedésformák kedvező irányú befolyásolása, valamint a hiányzó, de szükséges magatartásformák kialakítása a tanuláselmélet törvényszerűségei alapján.

A viselkedésterápia módszere szigorúan tudományosan ellenőrizhető tényeken alapul; a klasszikus és operáns kondicionálás valamint a modelltanulás szabályaira épül. A tanuláselmélet előzményeit a kísérleti pszichológia, etológia, neurofiziológia kutatási eredményei alapozták meg. A viselkedés modifikációja alapvetően a jutalmazó-büntető rendszer keretei között történik.

Ki végezhet viselkedésterápiát? Viselkedésterápiát végezhet a magatartásterapeuta módszerspecifikus képzettséggel rendelkező orvos és pszichológus, továbbá az általános pszichoterapeuta képzettséggel rendelkező orvos és pszichológus, akik legalább alapszintű viselkedésterápiás képzettséggel és jártassággal rendelkeznek.

A viselkedésterápia elsődleges indikációi:

  • a külvilág számára is jól megfigyelhető körülírt viselkedészavarok fennállása esetén így különösen: fóbiák, kényszerek, szexuális funkciózavarok, impulzus kontroll zavarok, kóros szokások (dohányzás, alkohol abúzus, játékszenvedély), evészavarok, tic, gyermekkori magatartászavar (beszédzavar, enuresis, hiperkinetikus zavarok), stb. eseteiben,
  • minden olyan kórképben, amelyben a szociális kompetencia illetve adaptáció csökkent szintű így különösen: kapcsolatteremtési problémák, szorongásos és depresszív szindrómák, szociális fóbiák, averzív személyiségzavarok eseteiben,
  • szocializáció és reszocializáció folyamatában készségek kialakításában illetve helyreállításában így különösen: mentális retardáció, autizmus, posztprocesszuális skizofrén állapotok eseteiben állnak fenn.

A másodlagos indikációk a különböző körképek azon eseteiben állnak fenn, amikor más kezelési módszereket illetve pszichoterápiát a viselkedésterápiás technikák kiegészítőleg komplettálhatnak.

A viselkedésterápia kontraindikációja akut pszichotikus állapot, súlyos demenciák, tudatzavarok és amikor a pszichoterápia általános indikációi egyébként nem állnak fenn.

A viselkedésterápia alkalmazása: A viselkedésterápia egyéni és csoportos formában egyaránt végezhető. Meghatározott időkeretben, aktív strukturált terápiás ülések formájában folyik előre kialakított terápiás terv alapján. Az ülések gyakorisága a heti 1-2 alkalom. A terápiához tartozik két ülés között napi rendszerességgel – ko-terapeutával, vagy önkontrollos formában – konkrét viselkedés feladatok elvégzése. A viselkedésterápiás módszerek két nagy csoportját alkotják az expozíciós illetve az operáns kondicionálásra épülő technikák. Az expozíciós kezelések általában a szorongásos állapotok terápiájában, az operáns kondicionálásra épülő módszerek az új viselkedésformák és készségek kialakításában kapnak jelentős szerepet. A viselkedéstréningek mind egyéni mind csoportos formában végezhetők és a csoportos formában a csoportdinamikai hatások is felhasználhatóak az inadaptív viselkedések leépítésében és az adaptívabb új viselkedésformák kialakításában és begyakorlásában.

Módszerkombinációk:

  • kognitív terápia: Olyan magatartászavarok esetében, amikor a kognitív terápia mellett kiegészítő terápiaként alkalmazunk viselkedésterápiás módszereket, így különösen. depresszió,személyiségzavarok, pánikbetegség, evészavarok eseteiben a kialakult maladaptív viselkedésminták módosítására.
  • hipnózis és relaxáció: Ebben az esetben a szorongással ellentétes állapot kondicionálásával és az imaginatív munkával tudjuk intezívebbé és hatékonyabbá tenni a viselkedésterápiát.
  • családterápia: Amennyiben a tüneti magatartás a családi környezet részéről jelentős fokú megerősítést kap és ezáltal, a család szerepe a tünetek fennmaradásában kulcsfontosságú, nélkülözhetetlenné válik a család bevonása a terápiába. Ezekben az esetekben a viselkedésterápia szerepe a konkrét viselkedéses tünetek redukciójának elérésére szorítkozik.
  • farmakoterápia: Azokban a kórképekben amelyekben a gyógyszeres kezeléssel jelentős javulás érhető el, a viselkedésterápia jól körülírt magatartásbeli változások elérését segítheti a terápia kombinációjával.

Hatékonyság: A viselkedésterápia a nagymértékű strukturáltsága, a tanuláselmélet terápiában alkalmazott törvényszerűségei eredményeként hatékonyan alkalmazható a különböző magatartás és szorongásos zavarok gyógykezelésében, ami a viselkedésváltozások mérésével jól nyomon követhető. A szakirodalomban számos kontrollált tanulmány igazolja az előbbieket.

Irodalom:

Tringer László – Mórótz Kenéz: Klinikai viselkedésterápiák

Magyar Pszichiátriai Társaság, 1985. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vikote.blog.hu/api/trackback/id/tr203387233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.